www.vtsz.eu - Vámos Települések Szövetségének honlapja

Bók Mihálynak a Vámos Települések Szövetségének Főtitkárára tapasztalatom szerint az a jellemző, hogy az irányába megmutatkozó bizalmat nem kell napról-napra megújítania, sem a VPOP, sem a Vámos Települések Szövetségét alkotó települések részéről. A körülmények teljes ismeretében azt gondolom, hogy Ő nagyon jól tudja közvetítetni a Szövetségünk alapvető célkitűzéseit, feladatait a Szövetség és a VPOP között.

Az elmúlt évtizedes munkája során megismerte a VPOP történelmi fejlődését a Szervezetnek a mindenkori államháztartásban elfoglalt kiemelt szerepét. Úgy gondolom mindezek miatt is sokat tanulhatunk tőle. Tudom, hogy a mai napig figyelemmel kíséri a VPOP társadalmi folyamatait tudja, hogy a közvélemény mit tud és mit nem, erről a Szervezetről és annak társadalmi szerepvállalásáról.

Aki ismeri, annak hitét nem kell megerősíteni, hogy milyen erőfeszítést tesz azért, hogy a 2007-ben alapított Szövetségünk feladatait, célkitűzéseit, hogyan erősítse. Saját szervező képességére és energiájára támaszkodik, a Szövetség célkitűzéseinek megvalósításában. Azt gondolom, hogy a Szövetségünket alkotó települések polgármestereinek nevében is mondhatom, továbbra is igényeljük a lehető legjobb megoldásokat kereső személyes részvételét a mindennapi munkánkban, mert ő jelenti a kohéziós erőt a VPOP és a Szövetségünk között, amire a mostani igen nehéz társadalmi és gazdasági helyzetben nagy szükség van.

Induló letöltése mp3 formátumban.

 

Száll a dal a nyári szélben
A vámosi napsütésben,
Fecske viszi hét határon,
Át a kerek nagy világon.

Azt hogy:

Itt vagyunk minden.
Aki Vámosról jött, és
Vámosra érkezett.
Szél szárnyán testvérek most összegyűltünk mind.
Szél szárnyán testvérek most együtt örülünk mind.

Ki vámosi, mindenki jöhet,
Ha boszorkány, ha nagykövet.
Nem számít, hisz egy a nevünk
Vámosiak, itt a helyünk!

Itt vagyunk minden.
Aki Vámosról jött, és
Vámosra érkezett.
Szél szárnyán testvérek most összegyűltünk mind.
Szél szárnyán testvérek most együtt örülünk mind.

Bók Mihály nyugdíjas, a haja hófehér, mégis nehéz követni. Állandóan útközben van. Rohan, fut, ügyet intéz, tárgyal. Mindenütt szeretik, becsülik, jó ismerősként köszöntik. Mindössze 164 centiméter magas, de igaz rá a mondás:  nagy ember ez a kis ember.

Egy hatgyermekes család ötödik tagjaként 1944 szeptemberében született. Pomázon tanult, majd Budapestre került, villanyszerelő lett. Következett a katonaság, és 1965-ben a pályamódosítás: vámos lett. Az előkészítő tanfolyamon három helyet lehetett választani, valaki azt mondta neki, hogy Kőszegen nagyon csinos lányok vannak. Hát oda kérte magát.

"Megbízhatatlanná" vált

– A nőcsábászság nem jött be – mondja. – Megismerkedtem Kunfalvi Anikóval, és ő lett a feleségem. Az ország egyetlen vámhivatali kirendeltségéhez kerültem Kőszegre, sokat tanultam Vajda Laci bácsitól, a kollégáimtól, nemcsak szakma iránti alázatot, hanem szeretet, emberséget, ami az egész életemet végigkísérte. Két rokonom is disszidált, így akkoriban nem voltam megbízható. A határvámhivataltól Budapestre helyeztek a X–XVII. kerületi vám- és pénzügyőri szakaszhoz. Kértem, hogy helyezzenek vissza Vas megyébe, hiszen ott volt a családi házam, Pesten pedig albérletben laktunk. Elutasítottak. Így leszereltem.
Végigjártam Budapesten minden helyet, ahol külkereskedelmi vállalat volt, megálltam a Honvéd utca sarkán, az Alföldi sörözőnél, balra a Külkereskedelmi Minisztérium volt, egy utcával arrébb egy vámraktár. Ez egy jó környezet, mondtam, és elhelyezkedtem a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol kilenc és fél évet húztam le. Gond volt a konszignációs raktárakkal, a vámosok javasoltak az Információtechnikai Vállalathoz. Olyan embert kerestek, aki érti a szakmát, jó kapcsolatokkal rendelkezik a hatóságoknál, és megbízható. Majd 1976-ban következett a Medimpex Gyógyszervállalat. Ide is beajánlottak, és harminc évet dolgoztam itt. Ma is tisztelettel, szeretettel emlékezem vissza a főnökeimre, munkatársaimra.