www.vtsz.eu - Vámos Települések Szövetségének honlapja

Nem tudom, lehet-e közelebb kerülni a természethez másképp, más formában, mint a bringa nyergéből: így, testközelből érezni a virágok illatát, hallani a madarak csiripelését, bőrünkön érezni a lágy szellő hűs leheletét, élvezni a napsütést, látni a fecskék repülését!

Elérkezett a várva várt péntek reggel, amikor is tizenkilenc megszállott BRINGÁS nekiindult a romániai Vámosgálfalvának. Vámosgálfalva arról nevezetes, hogy idén ott rendezték a Vámos Települések Szövetségének negyedik találkozóját, vagyis határtalanná vált ez a nemes kezdeményezés.

Tekintsék meg képgalériánkat erre a hivatkozásra kattintva!

Szóval a különböző  engedélyek – szolgálati autók kikérése, külföldre történő  kilépésének engedélyeztetése, a szolgálatmentesség engedélyezése - megadását követően alig vártuk az utazást. Gyönyörű, azonban annál hosszabb úton péntek estére – kicsit fáradtan - megérkeztünk a többségében magyarok lakta Maros megyei  Vámosgálfalvára /románul Găneşti, németül Gallendorf, erdélyi szász nyelven Galendref/. A faluról annyit érdemes tudni, hogy Dicsőszentmártontól 6 km-re keletre, Szovátától körülbelül 30 kilométerre nyugatra, a Kis-Küküllő bal partján fekszik a Bede-patak völgyében, nevét 1332-ben említik először. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Dicsőszentmárton járásához tartozott. 1992-ben 3585 lakosából 2577 magyar, 787 román, 218 cigány, 3 német volt, közülük 2264 református, 266 római katolikus és 123 unitárius, a románok ortodox vallásúak. A 2002-es népszámláláskor a község 3836 lakosából 2565 magyarnak, 974 románnak, 293 cigánynak, és 4 németnek vallotta magát.

A faluban a fogadtatás főúri volt. A magyar küldöttséget ízletes vacsorával, jóféle pálinkával, különböző üdítőitalokkal várták. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a határtól körülbelül 320 kilométerre, székelyföld határán, szinte csak magyar szót lehetett hallani. Az ottani magyar nemzetiségű emberek rendkívül barátságosak, vendégszeretőek voltak, szívüket, lelküket kitették azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Szállásunk egy szinte új tornateremben volt.

Másnap, szombat reggel indultunk tovább kerékpárral és rendőri kísérettel a körülbelül 30 kilométerre fekvő szomszédos – szintén vámos nevezetű – faluba, Vámosudvarhelyre. Itt csatlakoztak hozzánk helyi fiatalok, akik a visszafelé vezető úton hű kísérőink voltak. Már javában tartott a vámos települések találkozója, mikor drótszamarainkon begördültünk az ünnepségre, amelyen röviden megemlékeztek rólunk, illetve átvehettünk egy emléklapot és egy kupát. Az ünnepség hivatalos részében különböző beszédek hangzottak el, melyek méltatták ezt a nemes kezdeményezést.

Az ünnepséget követően ismét felpakoltuk kerékpárjainkat, hogy estére megérkezzünk a kettőszázötven kilométerre fekvő Vámoslázra. A település Bihar megyében, a Berettyó völgyében, az érmelléki hegyvidéken, Margittától délnyugatra, Micske nyugati szomszédjában fekszik. Itt, annak ellenére, hogy nagyon későn érkeztünk, szintén vendégszerető fogadtatásban volt részünk. Szállást a helyi református lelkésznél kaptunk.

Másnap korán reggel tovább kellett állnunk, hiszen a sok-sok kilométer Gyuláig még előttünk állt. Ezen a napon kis kitérőként és pihenőként a kokadi szeszfőzde látogatását is beiktattuk, ahol díjnyertes pálinkákat kóstolhattunk.

Estére elérkeztünk a tavalyi találkozó helyszínére, Vámospércsre. Kvártélyt és kosztot az egyik helyi általános iskolában kaptunk. A vacsorát követően senkit nem kellett altatni, hiszen már jó pár kilométer a lábunkban volt. Másnap, sajnos, ugyancsak korán kellett ébrednünk, hiszen reggel tanítás volt az iskolában, és a gyerekek valószínűleg meglepődnek, ha a kis bringás csapatunkat találták volna a hálószobaként funkcionáló tornateremben.

Szóval ismét útra keltünk az alföldi rónán, és meg sem álltunk Gyuláig. Azonban előbb kis kitérőt tettünk. Geszten pihenőt tartottunk, ahol megtekintettük az épségben, bár sajnos elég leromlott állapotban fennmaradt, az egykori Tisza család lakhelyéül szolgáló, 1760 körül barokk stílusban épült kastélyt és a hozzá tartozó nyári lakot. Itt élt Arany János a szabadságharc leverését követő néhány évben, amíg házi tanítóként dolgozhatott a Tisza családnál. A kastély egyik része közösségi házként, míg a másik része általános iskolaként funkcionál. A nyári lakban Arany János-emlékszobát rendeztek be.

Gyulára megérkezve első  utunk a Gyulai Pálinka Manufaktúrába vezetett. Itt, az üzemlátogatást követően, olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint a birs, faeper, szomolyai fekete cseresznye, fekete ribiszke, kökény, vackor vagy a vadbodza pálinka /a teljesség igénye nélkül/. A többség elismerését a kajszibarack pálinka nyerte el.

Az éjszakát a gyönyörűen felújított, pazar állapotban lévő gyulai vendégházban töltöttük.

Másnap reggel ismét kerékpárra pattantunk, és elkerekeztünk Békésre, ahol a változatosság kedvéért ismét egy pálinkafőzdében ismerkedhettünk a mestermunka eredményeivel. A Békési Pálinkafőzdében megismerkedtünk a technológiával /felfrissíthettük tudásunkat/, illetve egy különlegességben is részünk volt, hisz - ha jól tudom - itt működik az ország egyetlen, vasúttörténeti parkkal egybekötött szeszfőzdéje, ahol nem is oly rég még a gőzös segítségével főzték a pálinkát. Itt szintén díjnyertes pálinkákkal köthettünk szorosabb ismeretséget. Mondanom sem kell, hogy a visszafelé vezető út nagyon vidámra sikeredett.

Egy igazán tartalmas, eredményes és lenyűgöző kerekezésben volt részünk az öt nap alatt.

Meg kell említenem kísérőinket: Bók Mihályt, a Vámos Települések Szövetségének főtitkárát és egyben lelkét, Szabó Károly dandártábornok, főtanácsos urat, a PSE elnökét és Gombár Gábor őrnagy urat, a PSE Túra- és Verseny Szakosztályának vezetőjét, és egyben köszönöm Nekik az út megszervezését, és az  út alatt nyújtott kiemelkedő segítségüket. 

Egyúttal köszönetet szeretnék mondani bringás csapatunk nevében dr. Nagy János altábornagy, főtanácsos, országos parancsnok úrnak, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokság vezetőinek, a VPOP OPH-nak, a VPKDRP vezetőinek, a PSE vezetőinek azért, hogy biztosították számunkra a feltételeket, és köszönjük mindazt a rendkívüli segítséget, amely nélkül a kerékpártúra nem jöhetett volna létre!

Bízunk abban, hogy jövőre ismét részt vehetünk e nemes cél érdekében a Vámos Települések ötödik találkozóján.