www.vtsz.eu - Vámos Települések Szövetségének honlapja

Idén negyedszer volt a Vámos Települések Szövetségének állandó vendége a Vám- és Pénzügyőrség Zenekara (hivatásos, egyenruhás fúvószenekar). A meghívó ezúttal Erdélybe invitált minket, pontosabban Vámosgálfalvára (Ganesti, Románia), ahol barátunk, Hám László, a Szövetség elnöke fogadott bennünket szívélyesen.
A kétnapos esemény a vámos nevű települések országos találkozója, mely immár hagyományosan felvonulással, ünnepi köszöntőkkel kezdődik, majd élő műsorral, a tagtelepülések művészeti csoportjainak bemutatkozásával, sporteseményekkel, szimbolikus faültetéssel, szoboravatással teljesedik ki a program. Itt minden résztvevő érezheti, hogy a vámosok „nagy családjának” tagja.
 

A második napra a zenekarnak kétállomásos mini koncertturnét szerveztek.
Vámosgálfalvi vendéglátóink bőséges reggelivel kínáltak minket. Marosvásárhelyre utaztunkkor épp útjavítás folyt, helyenként kellemetlenül rázkódott a busz, de ezt a kies vidék, a nyugodtan legelésző állatok látványa feledtette velünk. A városban, amely egyúttal megyeszékhely is, a 145 ezer fős lakosság fele magyar. Némi parkolási nehézség után megkezdtük a városnézést, elsétáltunk a virággal ízlésesen díszített Rózsák terére, majd a Kultúrpalotát csodáltuk meg. A zenekarnak annyira megtetszett ez az épület, főleg a pazar koncertterem, hogy kijelentette: a jövőben szívesen adna itt egy hangversenyt! Mivel a Kultúrpalota megtekintése a sok látnivaló miatt kissé elhúzódott, sietnünk kellett, hogy - vendéglátóink szándéka szerint - a szentmisét követően a templomból kifelé jövők éppen zenekarunkkal találkozzanak szembe, amint térzenét játszunk. Sikerült is nagyszámú közönséget vonzanunk, akik a tűző Nap elől alig győztek a fák árnyékába húzódni. A padokat is véges-végig megtöltötték a marosvásárhelyiek, akiknek magyar műsorral igyekeztünk a kedvében járni. Talán csak Brahms volt kivétel, mint német szerző, akinek két leghíresebb Magyar táncát végigtapsolta a publikum. Erkel, Hubay, Bartók, Kodály, Kálmán Imre és Gulyás László darabjait is lelkesen ünnepelték. Zenekarunk „hozta a formáját”, és Gyarmati György klarinétos barátunk hol bravúrosan, hol szívet melengetően játszott. Utolsó ráadásként a zenekar felállt és eljátszotta a Szózatot, melyet velük énekelt a megrendült hallgatóság. A koncert végén a karmesterek: Kapi-Horváth Ferenc és Nyers Alex fogadták a gratulációkat.
A társaság ezután a marosvásárhelyi weekend-strandot kereste fel, ahol nem győztük csodálni a csónakázó tavat és a szebbnél szebb, csillogó vízű medencéket – és a csillogó szemű lányokat. Kiadós ebédünk után a strand vizére vágyakozva hagytuk el a várost, mert már vártak ránk utunk következő állomásán, a festői Szovátán.

Marosvásárhelyről Szovátára utaztunk, ahol egy kanyar után rögtön feltűnt a dús növényzet borította domboldal, s visszatekintve csodás kilátás nyílt a völgyre. Európai hírű üdülővárosba, a Székely-sóvidék központjába érkeztünk, mely nem kevesebb, mint hét magyarországi várossal ápol testvérkapcsolatot. A város címerében is megjelenik a kiterített medve, amiről a híres, épp 135 éves Medve-tó kapta a nevét.                     Bár még a szezon elején vagyunk, a tó zárva, máris sokan keresik fel a remek fekvésű, árnyas sétautakkal szegélyezett fürdőhelyet.                             Ide, ebbe a paradicsomi környezetbe álmodta Péter Ferenc polgármester a Budapestről idelátogató Vám- és Pénzügyőrség Zenekarának egyórás térzenéjét, a Petőfi szobor és egy sudár fenyő határolta, árnyékos pihenőhelyre. Alig kezdődött el a fúvóskoncert, máris megteltek a rézsút emelkedő sétautak, közönségük örömmel pihent meg a padokon. Szépen szólt a zenekar, s a nézők sem maradtak adósak az elismeréssel. Volt itt operanyitány, Lehár-keringő, polka, magyar táncok és amerikai számok egyaránt, melyek között - szusszanásnyi szünetet hagyva a zenészeknek - a hallgatóságot üdvözölte a zenekart vezénylő Kapi-Horváth Ferenc ezredes és Nyers Alex őrnagy. Mi más lehetett a ráadás, mint idősb Johann Straussnak boldog békeidőket idéző Radetzky-indulója!
Ahogy vége lett a zenének, a nézelődők közül néhányan odajöttek a zenekarnak gratulálni, ami jólesett a kissé fáradt csapatnak, tekintve, hogy délben már adtak egy kiadós térzenét Marosvásárhelyen. Ezután Péter Ferenc polgármester úr vendégei voltak egy ízletes vacsorára, aki pohárköszöntőjében köszönetet mondott a sikeres és hangulatos hangversenyért.
Két órával később már hazafelé robogtunk, és jóleső érzésekkel gondoltunk az elmúlt napok felemelő pillanataira.
                               
Kapi-Horváth F.