www.vtsz.eu - Vámos Települések Szövetségének honlapja

Bók Mihály nyugdíjas, a haja hófehér, mégis nehéz követni. Állandóan útközben van. Rohan, fut, ügyet intéz, tárgyal. Mindenütt szeretik, becsülik, jó ismerősként köszöntik. Mindössze 164 centiméter magas, de igaz rá a mondás:  nagy ember ez a kis ember.

Egy hatgyermekes család ötödik tagjaként 1944 szeptemberében született. Pomázon tanult, majd Budapestre került, villanyszerelő lett. Következett a katonaság, és 1965-ben a pályamódosítás: vámos lett. Az előkészítő tanfolyamon három helyet lehetett választani, valaki azt mondta neki, hogy Kőszegen nagyon csinos lányok vannak. Hát oda kérte magát.

"Megbízhatatlanná" vált

– A nőcsábászság nem jött be – mondja. – Megismerkedtem Kunfalvi Anikóval, és ő lett a feleségem. Az ország egyetlen vámhivatali kirendeltségéhez kerültem Kőszegre, sokat tanultam Vajda Laci bácsitól, a kollégáimtól, nemcsak szakma iránti alázatot, hanem szeretet, emberséget, ami az egész életemet végigkísérte. Két rokonom is disszidált, így akkoriban nem voltam megbízható. A határvámhivataltól Budapestre helyeztek a X–XVII. kerületi vám- és pénzügyőri szakaszhoz. Kértem, hogy helyezzenek vissza Vas megyébe, hiszen ott volt a családi házam, Pesten pedig albérletben laktunk. Elutasítottak. Így leszereltem.
Végigjártam Budapesten minden helyet, ahol külkereskedelmi vállalat volt, megálltam a Honvéd utca sarkán, az Alföldi sörözőnél, balra a Külkereskedelmi Minisztérium volt, egy utcával arrébb egy vámraktár. Ez egy jó környezet, mondtam, és elhelyezkedtem a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol kilenc és fél évet húztam le. Gond volt a konszignációs raktárakkal, a vámosok javasoltak az Információtechnikai Vállalathoz. Olyan embert kerestek, aki érti a szakmát, jó kapcsolatokkal rendelkezik a hatóságoknál, és megbízható. Majd 1976-ban következett a Medimpex Gyógyszervállalat. Ide is beajánlottak, és harminc évet dolgoztam itt. Ma is tisztelettel, szeretettel emlékezem vissza a főnökeimre, munkatársaimra.

Nélkülözhetetlen együttműködés

– Hogyan került kapcsolatba a szakmai szervezetekkel?
– A kamara 1984-ben pályázatot írt ki a Vámügyi Tagozat titkári posztjára. Elkészítettem egy anyagot, jónak találták, így lettem a Kereskedelmi Kamara Vámügyi Tagozata titkára. Az első vámkonferenciát 1983-ban Záhonyban szerveztem meg, majd 1985-ben volt az első Soproni Vámszakmai Nap, amelyet azóta is minden évben megrendeznek. Mindig arra törekedtem, hogy a hatóság és az ügyfelek között jó kapcsolat alakuljon ki, a szakmai továbbképzéseket pedig akkor is és most is nélkülözhetetlennek tartom. A Vámügynökségek és Vámközreműködők Magyarországi Szövetsége alapító tagja voltam, Szabó Bélával és Domján Lacival együtt.
– Mint a szövetség főtitkára javasolta a névváltozást. Miért?
– A Vám, Jövedéki és Agrár Szolgáltatók Szövetsége nemcsak nevében, hanem tartalmában is jelentős változást hozott, igazodva a megváltozott gazdasági követelményekhez. A többi között foglalkoztunk és foglalkozunk a jövedéki kérdésekkel, a mezőgazdasági támogatásokkal is a vám mellett, és mi szorgalmaztuk – eredménnyel –, hogy a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos kérdéseket vegye át a vám- és pénzügyőrség.

Új hobbi: a vámos települések

– Bár 2001-ben nyugdíjba vonult, a szövetségi főtitkárságról 2007-ben lemondott, arra hivatkozva, hogy pihenni akar, most is rendkívül aktív, egyik nagy hobbija a Vámos Települések Szövetsége.
– Így igaz. Hám Lászlótól, Vámosgyörk polgármester-helyettesétől származott az ötlet, hogy „hozzuk össze” a vámos nevű településeket. Sorra jártuk az ilyen nevű községeket, tárgyaltam a vám- és pénzügyőrség vezetőivel, akik messzemenő segítséget nyújtottak. Vámosgyörkön megtartottuk az első találkozót, megalakult a Vámos Települések Szövetsége, amelyet 2007-ben be is jegyzett a bíróság. Akkor tíz települést tudhattunk tagjaink között. Ma már tizenegy magyar településünk van, Pusztavám felvétele az év második felében várható. Öt szlovák, három román település is csatlakozott hozzánk, sőt tárgyalunk ukrán, osztrák és bosznia-hercegovinai községekkel is. A napokban Hévízen dr. Nagy János altábornagy, országos parancsnok és a vámőrség vezetői láttak bennünket vendégül, és már készülünk a vámospércsi találkozóra, amelynek három napja még gazdagabb programot ígér, mint az előző találkozókon.
A vámőrség az érintett községek fiataljainak száz számítógépet ajándékozott, minden találkozón ott vannak a kommandósok, a mobil járőrszolgálat munkatársai, fellép a pénzügyőr zenekar és megannyi támogatást kapunk a testülettől. Az iskolásoknak minden évben rendezünk egy-egy vetélkedőt, ahol kiderül, hogy mennyit tudnak az érintett falvakról, városokról és a vám- és pénzügyőrségről. Egy olyan kezdeményezés ez, amely nem a politikáról, nem a pénzről szól, hanem arról, hogy egymás hagyományait őrizzük, megismerjük az egyes települések történelmi múltját és jelenét, kialakuljon a másikat is segítő gazdasági együttműködés, és egyik célunk, hogy európai uniós pályázatokon is együtt induljunk. Erősíteni akarjuk a falusi turizmust, kölcsönös táborozásokat biztosítunk a gyerekeknek, arra ösztönzünk, hogy becsüljük a másikat.
– Boldog, elégedett ember?
– Negyvennégy éve élek boldog házasságban, három gyermekem, egy lányom, két fiam van, és négy unokám. Nekem a hátteret mindig a család biztosította. Állandóan utazom, van elfoglaltságom bőven. Kell ennél több?

(m)

*

Tavaly először Koós János kapta meg a Tiszteletbeli Pénzügyőr elismerést. Most a választás valóban demokratikus úton történt, hiszen a vámosok szavazhattak. A jelölt Fillár István színművész, Bozsik József labdarúgó-edző és Bók Mihály volt. A legtöbben Bók Mihályra szavaztak, aki rövid ideig járt csak egyenruhában, de szívében egész életében finánc volt és most is az.