| Irodalmi pályázat a VTOT keretében |
|
|
|
| 2007. július 10. kedd 23:00 | |
|
A találkozó programtervezetének az élén szerepelt – a tudományos kerekasztal mellett – az irodalmi pályázat, amely a települések életével kapcsolatos érdekes történet elbeszélés, elbeszélő költemény vagy adoma formájában való feldolgozását tűzte ki célul. A szervezők hangsúlyozni kívánták ezzel, hogy a jelenleg „alulról” szerveződő és a remények szerint majdan /Popper Péter kifejezésével/ „összeérő” kisebb-nagyobb közösségek – ami ez az új formáció is – szellemi-lelki-morális kondíciója nélkülözhetetlen az új magyar társadalom létrejöttéhez. A hagyományőrzés, az „ismeretlen múlt” /a sokszor torz, hiányos történelmi tudat „fehér foltjai/ feltérképezése, az anyanyelvi kultúra ápolása, lehetőség teremtése a szép iránt fogékony kreatív emberek számára – ezek voltak a pályázat kiírásának alapgondolatai. Nemesvámos:
Somogyvámos:„Jártál-e már Vámoson?” Ez a kérdés gyakran hangzott el úgy évszázaddal ezelőtt a környék vásárain, ahol a vámosi ember poharazgatás közben ismerkedett a messziről jött idegennel. S ha az mégcsak nem is hallott róla, tovább kérdezett, de a választ, bár kissé különösen fogalmazva, azonnal megadta: „Tudod-e, mekkora nagy falu az? Király a harangozója, száz a pap benne és annyi a tanító, mint a bot.” Alkalmanként találós kérdést tett fel: „Tudod-e, melyik Veszprém megyében az a falu, amit lencseországnak hívnak és száz papja egy bottal megy a templomba, a király meg harangoz?” A beszélgetőtárs bizonyára csodálkozva várta a rejtély feloldását és jót nevetett a hallottakon: a község harangozója akkortájt a népes Király családból került ki, református papját Szász Kálmánnak, rectorát pedig Bott Miklósnak hívták. E három tisztség betöltői hosszú éveken, évtizedeken át szolgálták Vámos népét. A róluk – nevük, funkciójuk alapján – formált nyelvi játékok a falubeliek humorérzékét hirdetik. Az idősebbek ma is nevetve emlékeznek gyermekkoruk esti harangszóira, amikor számukra ámulatot keltően – megszólaltak a felnőttek: „No, harangoz a király!” A külföldről hazalátogató, a szülőfalujából rég elköltözött testvér mesél az itthonmaradottaknak a nagy városokról, idegen tájakról, hatalmas épületekről, fejlettségről, életszínvonalról. Bátyja hallgatja, hallgatja, és büszkesége nem engedi, hogy faluja eltörpüljön az idegen ország gazdagsága mellett. Így szól az öccséhez: – Tudod, édes öcsém, ez a mi kis falunk már nagyon régóta létezik. Éltek itt avarok, bizonyítja temetőjük. A környék erdejét, mezejét Koppány vezér járta, és István király rendelete ide templomot építtetett. S a szomszédos településen temették el Szent László királyt. A templomot az erre portyázó török sem dúlta fel. Most megkérdezem tőled, a te nagy városodban van-e négy templom, van-e hét temető, és megfér-e három vallás ilyen kicsiny helyen? Mert születtek itt, és tanultak a különböző felekezeti iskolákban tanítók, orvosok, tudósok. És így folytatódott volna tovább a már-már kiéleződő beszélgetés a két testvér között. Ekkor azonban hozzájuk lépett az eddig hallgatag feleség, aki így szólt az egyre indulatosabb férjéhez: – Drága apus, már régóta mondom neked, hogy Somogyvámos a világ közepe, és a tengelyét a Pusztatoronynál olajozzák. Vámosgyörk: Az emberek nem tartják a vasút dolgozóit túl okos vagy tanult embereknek, pedig a vasutasok nagyon sokat tanulnak, nagyon sokat járnak oktatásokra. Történt, hogy egy vizsgán megkérdezték az egyik vizsgázótól? – Milyen kutyafuvardíjakat ismer? Erre a helyes válasz az lett volna, hogy például a vakvezető kutyákat kevesebb díj fejében szállítják. Nos, a vizsgázó ezt a részt kihagyta a tanulásból, és, ugyebár, elkezdett „logikázni”: biztos van kiskutya-fuvardíj, meg van nagykutya-fuvardíj. Ezt elmagyarázta a vizsgáztatónak, mire az megszólalt: – Uram, maga egy nagy kutya! |
|
| Utolsó frissités ( 2008. március 01. szombat 17:28 ) |
| < Előző | Következő > |
|---|
