Költészet és zene
Olykor sajnálja az ember, hogy nem tud ketté szakadni, ugyanis az énekkarok versenye az általános iskola tornatermében, míg a vers és mesemondás a művelődési házban volt. A párhuzamos lebonyolítás miatt a kíváncsi érdeklődő ingázott egyik helyről a másikra, hogy lehetőleg ne maradjon le a csemegékről.
Nemcsak a szervezésben, de a zsűriben is ott voltak a NAV képviselői, irodalmi oldalon dr. Balaska Andrea ezredes vett részt, zenében pedig Kapi Horváth Ferenc elnökölt. A továbbiakat leginkább dr. Lisztóczki László, zsűrielnök szavaival tudnánk jellemezni: amit nem mond el a költészet, azt elmondja a zene. S egy másik bölcs mondás, amit Szent Ágostontól idéztek: aki énekel, kétszeresen imádkozik. Ennek jegyében zajlott a nap, ahol nemcsak a hangzásvilág volt felejthetetlen, de a látvány is: fehér ünneplő ruhás, kicsi lánykáktól a serdülők vonzó minijén és az érett hölgyek hosszú alkalmi ruháján át idős nénik ringó szoknyás népviseletéig minden stílust és színpompát felvonultattak a csoportok. Műfajban ugyanígy: a játékos kánonoktól, komoly kórusműveken, népdalokon, egyházi énekeken keresztül egészen a musicalig minden műfaj megjelent. Az irodalmi palettán szintúgy: felnőttek és gyerekek szemezgettek kedvük szerint – a kötelező Petőfi költeményen kívül – versek, mesék között, egyedül a NAV mesemondója Sztankó Ildikó lépett fel saját, immáron egy korábbi pályázaton díjazott meséjével. Büszkék vagyunk versenyzőnkre, aki ezúttal a zsűri különdíját nyerte el.
A közönség nagy részét is a fellépők adták, akik forgószínpad-szerűen váltották egymást a színpadon, bizonyára kritikus és örömteli szemmel figyelve egymás produkcióját. Ebéd után, a zsűri bevallottan hosszú vitája miatt késlekedő eredményhirdetés miatti várakozásban együtt dalolt a zsúfolásig megtelt tornacsarnok. Ahogy ez illik, a zene nyelvét beszélve mindenki, minden elkezdett éneket biztonsággal tudott, ami páratlan csengéssel töltötte be a helyet.
Lámpás és búvópatak
Akiben kérdésként felmerült, de eddig még nem kapott rá választ, ki is az a Virág János? – nos most erre is fény derül: Virág János tanítóként került Vámosgyörkre ahol – kötelező feladatai mellett – gyermekkórust, abból kamarakórust alakított, majd a település lakosságából egy felnőtt vegyes kórust. Megalapozta a helybeli iskolai zeneoktatást, majd az onnan kikerülő tehetségekből zenekart szervezett. Színjátszó kört szervezett, akikkel szükség esetén együtt is játszott sikeres helyi és vendégszerepléseken. Már nyugdíjasként fogott ecsetet, alkotásait amatőr képzőművészeti kiállításokon díjazták. 1987-ben hunyt el, Budapesten.
Ki volt tehát Virág János? Tanítómester és PEDAGÓGUS, ahogyan munkásságának méltatói jellemezték: lámpás, vagy „búvópatak, amely ismeretlen mélységeket jár át, miközben változik és változtat, és egyre tisztul.” Fiát, aki szemlélőként, különdíj felajánlóként és annak átadójaként volt jelen a rendezvényen, dr. Virág Gábort kérdezem, milyen érzés, hogy édesapja tiszteletére rendeznek ilyen horderejű eseményt?
– Megható, és felemelő, hiszen ez által nemcsak a családja, hanem egy egész város büszke rá, hirdeti és őrzi azokat az értékeket, amelyet ő plántált a gyerekekbe. Tanítványai ma már szülők, nagyszülők, akik egykor saját szívükben tapasztalták a kulturális neveltetés fontosságát, gyermekeiken keresztül pedig tovább viszik az örökséget. Édesapám munkássága még kézzel fogható a jelen lévő generációnak, ez a legnagyobb lokálpatriotizmus és tisztelet, amit megkaphat.
Kora este a NAV Pénzügyőr Fúvószenekara adott felejthetetlen hangversenyt a Mindenszentek templomában.
A VTSZ nem pihen: a közösségek közösségének, a vámos települések családjának már a jövő évi találkozóját tervezi a résztvevők és a közönség legnagyobb örömére és szórakoztatására.