Egy hatgyermekes család ötödik tagjaként 1944 szeptemberében született. Pomázon tanult, majd Budapestre került, villanyszerelő lett. Következett a katonaság, és 1965-ben a pályamódosítás: vámos lett. Az előkészítő tanfolyamon három helyet lehetett választani, valaki azt mondta neki, hogy Kőszegen nagyon csinos lányok vannak. Hát oda kérte magát.

"Megbízhatatlanná" vált

– A nőcsábászság nem jött be – mondja. – Megismerkedtem Kunfalvi Anikóval, és ő lett a feleségem. Az ország egyetlen vámhivatali kirendeltségéhez kerültem Kőszegre, sokat tanultam Vajda Laci bácsitól, a kollégáimtól, nemcsak szakma iránti alázatot, hanem szeretet, emberséget, ami az egész életemet végigkísérte. Két rokonom is disszidált, így akkoriban nem voltam megbízható. A határvámhivataltól Budapestre helyeztek a X–XVII. kerületi vám- és pénzügyőri szakaszhoz. Kértem, hogy helyezzenek vissza Vas megyébe, hiszen ott volt a családi házam, Pesten pedig albérletben laktunk. Elutasítottak. Így leszereltem.
Végigjártam Budapesten minden helyet, ahol külkereskedelmi vállalat volt, megálltam a Honvéd utca sarkán, az Alföldi sörözőnél, balra a Külkereskedelmi Minisztérium volt, egy utcával arrébb egy vámraktár. Ez egy jó környezet, mondtam, és elhelyezkedtem a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol kilenc és fél évet húztam le. Gond volt a konszignációs raktárakkal, a vámosok javasoltak az Információtechnikai Vállalathoz. Olyan embert kerestek, aki érti a szakmát, jó kapcsolatokkal rendelkezik a hatóságoknál, és megbízható. Majd 1976-ban következett a Medimpex Gyógyszervállalat. Ide is beajánlottak, és harminc évet dolgoztam itt. Ma is tisztelettel, szeretettel emlékezem vissza a főnökeimre, munkatársaimra.